Feltétel nélkül szeretlek, míg eszközöm vagy, s általad a sikert, mi nekem nem adatott megízlelhetem

A mennyből csak a pokolba vezet közvetlen út a földön nincsen megállás - a tehetség szélsőséges dinamikájának nyomában Feltétel nélkül szeretlek, míg eszközöm vagy, s általad a sikert, mi nekem nem adatott meg végre megízlelhetem

Te kit szerettél, mikor engem láttál, mikor rám néztél és édes szavakat suttogtál?

Mikor az egekbe magasztaltál és a csillagokat ígérted nekem, szavaiddal felemelve, hogy már már elérhessem, s általad, az előttem meghajló, hátadon felfelé lépdelve ott állhassak az ígért földjének kapujában, karnyújtásnyira a mindent elértem érzés páratlan csodájának

Szerettem ahogy szerettél

Ahogy engem láttál, ahogy értem rajongtál

Ahogy én voltam a hős számodra, aki büszkeséget hoz otthonodba, ahogy általam lettél hirtelen különleges, s nekem is adtál vissza ebből az érzésből, hogy én is hős lehessek

Szerettem a buborékot, amit körénk fontál benne az ígérettel, hogy irántam soha meg nem szűnő szeretettel leszel

Hogy a fájdalmat egy cipőben járva hordozzuk, s tudjuk az út min vagyunk a fájdalom s lemondás köveivel kirakott út végül a csillagokban végződik

Szerettem ahogy szeretsz engem, s különleges tehetségemet, ahogy láttattál engem egy édes kép vonzó tükrében, s tettem meg mindent, hogy ez a kép élesen fénylő maradjon, hogy fürdőzhessünk a látványban, a kép és tükörkép dinamikus körforgásában

Szerettem, ahogy szerettél míg a te játékszabályaid szerint élve léteztem, s tettelek téged is különlegessé, s csepegtettem a siker édes mannáját számodra, hogy ízleld meg, hogy legyél részese mindennek

S letérve az útról mit kijelöltél nekem, hogy te naggyá lehess lesújtott rám mérhetetlen haragod, s szeretetedet megvonva tőlem szórtad rám a számonkérés, a dühödt harag lángnyelveit

Biztonságot adó buborékunk, mi eggyé kovácsolt minket két ellenség harcmezejévé lett hirtelen, ahol mint dezertőr lázadó ellen fellángolt haragod

Mert én csak egy túl jó alapanyag voltam, amiben feléledt a múlt elhalt reménye, hogy te nagy leszel és hős

Gazdatestje voltam én csak a te saját meg nem élt valóra nem váltott álmaidnak

A te életedet élted a szeretet nevében tőlem kölcsön vett testemben

Pajzsod voltam, mi felvette a rá mért ütéseket, mi mögé te bebújva a védelem biztonságában előre haladva arattad le a siker babérjait és fürdőztél a sikerben

A lehetőséget szeretted bennem, hogy megéld, mit neked nem adatott meg

Börtönömmé vált szereted tárgya bennem élő, életem szerves részét képező tehetségem önmagam legnagyobb ellensége lett

S már látom, megszállott hajszolása a sikernek nem több, mint meg nem élt saját életed bepótlása, a szeretet nevébe bújtatott kegyetlen kizsarolása