Peripatetikus
Szó szerint annyit tesz, hogy “aki szeret sétálni”
Szerettem a reggeleket, mikor még az ébredező Dubai már mozgásban volt, de mégis egyedül sétálhattam csöndben és nyugalomban
Volt valami szertartásos áhítata ezeknek a sétáknak
Ahogy a biztonsági szolgálat sorompóját elhagyva ráfordultam egy hosszú egyenesre, irányba állva a kávézó fele valahogy úgy csak egyszer elindultak a gondolatok
Nyugodtan beszűkülhettem a saját kis világomba, lehettem én és a gondolataim, amihez a séta ritmusa adta meg az alap pulzálást
Én sétáltam csak az utcán háborítatlan nyugalomban, minden nap megtalálva az aszfaltra ragad sebtapaszt, amit ha megláttam tudtam, hogy éppen félúton vagyok az otthon és a kávézó között
Úszni lehetett az áramlattal
A kertészek még három kerekű biciklijeikkel még nem jöttek és futó is csak elvétve jött el mellettem
Bele lehetett feledkezni a pillanatba és írni csak írni minden megszülető gondolatomat
Aki sétálni szeret, az mindig mozgásban van, az mindig együtt pulzál a világ megannyi impulzusával, amit meglátva történetek születnek
Hogy merre sétáltam?
Ott állnak sorban sétáim lenyomatai a blogokban - cspm.hu
