Szerintem még mindig a helyzeti energia jelensége adja meg a választ, hogy pontosan mikor is kezdjük el céljaink megvalósítását
“Don’t wait for new years to make a resolution”
Ez a gondolat állt ott előttem a mai irodám egy pontján
Még mindig nem vagyok egy Szipál Martin vagy Mario Testino, csak azt a szimpla valóságot tudom megörökíteni, amilyen szimpla egyszerű valóságban élem az életem
Éppen dolgozok! Nem! Nem a lábamat lógatom csak!
Mert ilyen az, amikor egy cél megvalósul
Mikor érdemes pontosan belekezdeni céljaink megvalósításába?
Van erre jó pillanat?
Van erre egy igazán tökéletes pillanat?
A terveink milyen szintű megtervezésénél érdemes a valóságba áthelyezni az elméletet a valóságba?
A helyzeti energia ugyebár arról vall, hogy minél több ideig van egy tárgy alátámasztva azzal egyenes arányosságban gyűjt helyzeti energiát, amit - elméletileg - az alátámasztás eltűnése után fel tudna használni, ha...
Ha nem lenne a gravitáció, ami abban a pillanatban a mélybe rántja a tárgyat, amint az alátámasztás megszűnik őt alátámasztani
Azaz függetlenül attól, hogy néhány percnyi helyzeti energiát vagy akár sok évnyi helyzeti energia mennyiséget raktározott el a tárgy pont semmit nem jelent, mert a gravitáció rögtön semmivé teszi
Jó illúzió a tervezés biztonságában hinni, hogy ott erőt és tartalékot tud az ember gyűjteni, amiből minél többet halmoz fel az ember annál nagyobb biztonsággal léphet ki a megvalósítás terepére
De ez nem több mint látszatbiztonság, ahonnan még inkább felkészületlenül éri az embert a zuhanás
Szóval egy dolgot tudatosítsál! A biztonság látszatát adó elméleti tervezés - amin meg lehet nyugodni és stabilitást lehetne remélni - csak egy ugródeszka, amiről érdemes minél hamarabb elrugaszkodni, mert repülés közben tanul meg az ember szállni
A pillanat amire vártál az éppen most van
Akarod-e kihasználni ezt vagy vársz még egy kört meg még egyet, s ki tudja hányat?
Comments