Sose felejtem el gimnázium 4. osztályában a pénteki történelem óra az érettségire felkészülős tétel óra volt
Egy pici teremben volt ez az óra és én az ablak melletti padsor 3. sorában a pad bal oldalán ültem – mivel, hogy bal kezes vagyok
Azon a napon a történelem óra azzal a kérdéssel indult, hogy: „Hogy milyen gazdaságpolitikát folytatott Bethlen?”
Sose felejtem el olyan mély, döbbent csend ült az osztályra és miközben tanárnőnk a padsorok között sétált mindenki igyekezett láthatatlanná válni…
Majd hirtelen jött a „Heuréka pillanat” nekem. Feltettem a kezemet és miután megkaptam a szólás jogát adtam is a választ, hogy: „Merkantilista!”
Mámorosan győzelem ittas pillanat volt ez!
Mert hogy felelni öröm!
Elmondani, hogy mit tudunk és erre megkapni az elismerő láttamozást az egy nagyon jó dolog
És ezt hőn szeretett történelem tanárnőnk mondta el újra és újra
És ahogy ezeket a sorokat írom gondolatban és érzésben újra átélem ezt az örömet!
De ha felelni öröm, ha megmutatni, hogy mit tudok és miért dolgoztam meg egy ilyen jutalomjáték, akkor miért övezi mégis annyi félelem és szorongás a téthelyzeteket?
Miért görbül kérdőjellé a felkiáltójel, a gyakorlások során biztosnak hitt tudás a téthelyzetek súlya alatt miért válik bizonytalanná?
A Csak POZITÍVAN Magazinban - István Czeczon, Alexandra Karászi a Dare to be the best! Építsd tudatosan önmagadat! Építsd tudatosan pályafutásodat! cikksorozatomban ezt a kérdést járom körbe
Kommentare