A mennyből csak a pokolba vezet közvetlen út a földön nincsen megállás - a tehetség szélsőséges dinamikájának nyomában
Hogy is mondta el dalban Sting? "Oh, I’m an alien, I’m a legal alien I’m an English man in New York"
Tegye fel a kezét az a tehetséges ember, aki ne érezte volna magát aliennek – főleg – fiatal korában, akinek az iskolás éveit ne nehezítette volna meg az a mindennapos szembesülés, hogy más mint a kortársai, hogy valami furcsa nem értés veszi körbe azt a fegyelmezett, ámde az átlagostól eltérő életvitelt, amibe egy a tehetségét komolyan vevő és azért mindent megtevő és alárendelő fiatal éli a mindennapjait
Tegyed fel a kezét az a tehetséges fiatal, akinek ne kellett volna harcokat vívnia - önmagán belül és környezetével egyaránt - hogy megvédje választott útjának igazát
Tegye fel a kezét az a tehetséges fiatal, aki ne érezte volna úgy, hogy a "normális életet élő" kortársak részéről a meg nem értés valami cinikus és fájó éllel teli szurkálódás formájában sebezte fel őket újra és újra, hogy kitartásuk és alázatuk szemükben valami nem értékén kezelt hiányosságként jelent meg, hogy a sorból való kilógás a különcködés és extra problémákat generáló tényként volt feltüntetve
Tegye fel a kezét az a tehetséges fiatal, akinek ne lett volna olyan pillanata, mikor saját tehetségét ne egy ellenségként élte volna meg, ami elválasztja őt a normális élettől
De mégis minden alien érzés mellett, van valami mágnesként vonzó erő, ami mégsem hagyja, hogy a tehetség elszakadjon tehetsége tárgyától, van valami erő, ami erősebb és makacsul ragaszkodóbb, mint bármi kívülről jövő utadról letéríteni akaró hatalom
Te hogy kapcsolódsz, mint tehetséges ember a tehetségedhez?
Miként tudnád leírni, hogy milyen szerves részed a tehetséged? Hol a kapcsolat közted és a tehetséged között? Mit veszítenél, ha inaktiválnád téged alienné tevő részedet?
Neked, mint tehetségnek milyen válaszaid vannak
Hogyan éli a mindennapjait egy élsportoló, aki napi két edzés között, visszacsöppenve a civil életbe szembesül azzal nap mint nap, hogy miről mond le egy távolabbi cél érdekében?
Milyen kemény elhatározás kimaradni szinte minden kortárs programról és csak beszámolókból ismerni a délutáni felhőtlen szórakozás jelenségét vagy az osztálykirándulásokról is csak annyit tudni, hogy egy azon programok közül, amin nem vett részt?
Megéri mindezen áldozat úgy, hogy gyerekként leginkább csak a furcsálló pillantások jutnak részesül, míg az elismerő szavakkal csak felnőttként szembesül az ember?
Hogyan tudtál, mégis a választott utadon maradni?
Stílusosan zárjunk Sting dallamba öntött igazságával: "Be yourself no matter what they say"
Mert ha saját utadat járod, nincs erő, mi megingasson
留言