A mennyből csak a pokolba vezet közvetlen út a földön nincsen megállás - a tehetség szélsőséges dinamikájának nyomában
A cél szentesíti az eszközt
A sikernek ára van
A múlt megszépíti az emlékeket
Az idő minden sebet begyógyít
Akár ilyen könnyen el lehet felejteni és semmissé lehet tenni mindazt az árat, amit a sikerért fizet az ember
Négy lépésben semlegessé és mintha mi sem történt volna láthatlanná lehet tenni, mindazt a szélsőséges érzelmekkel és megélésekkel teli időszakot és utat, amit a sikerig megjár az ember
Be lehet csukni a szemünket és vakká válni belső megélésünk teljes tárházára?
Lehet! De vajon szabad-e?
Megtehetjük-e önmagunkkal, hogy a pontos feldolgozás és élményeink, megéléseink, érzéseink életünkbe való beintegrálása, helyük és szerepük pontos helyének megtalálása helyett egyszerűen csak kizárjuk őket?
A tehetségek kapcsán van egy mondat, amit újra és újra elismétlek, ami elválaszthatatlan része a tehetséges emberek életének és mindennapi létezésüknek "Feláldoztam a gyerekkoromat!" Egy mondat, ami esszenciálisan magába foglalja és leírja azt az alapvető tényt és megélést, ami a tehetség kibontakozásának útját, mint keretet adó tény és vezető elv övezi és formába önti
Lemondásokkal teli és egy fókusszal, egy életterületre és azon belül is egy szűk kis körre bezáródó világot épít ki a tehetség önmaga számára
De, ha minden súly egy ilyen kizárólagos pontba koncentrálódik lehet-e nem pontosan tudatában lenni, hogy milyen árat fizetünk érte?
Lehet-e nem pontosan lépésről - lépésre kielemezve tudatosítani érzelmi viszonyunkat a tehetséggel, a tehetség kibontakozásáért befektetett fizikai és mentális energia hasznosulásának pontos milyenségével?
Lehet-e a jelen kiadását mindig a jövő számlájára íratni?
Lehet-e a majd valamikor eljövő siker felbecsülhetetlen értékének mértékéhez mérni az itt és most befektetett energia mértékét - így fenntartva azt a relatív nyereség mérleget, hogy bár hatalmas áldozat, amit itt a jelenben megteszek mégis egy remélt nagy egészhez képest, amit hozni fog nekem a siker kiteljesedése majd ráeszmélek, hogy az elnyert sikerhez képest, a hatalmas nyereséghez képest apró pénz volt minden befektetésem
Lehet-e nem pontosan megélni a sikerért megtett és befektetett érzelmi, mentális és fizikai energia aktuálisan megélt súlyát?
Szabad-e nem megélni a pillanat okozta fájdalom és lemondás kínját?
Opmerkingen