A macinaci az evolúció vége?! történet egy személyes olvasata
Igen, én vagyok az, aki színházban csak és kizárólag az első sorban hajlandó ülni és annak is leginkább a közepén
Ennek egy egyszerű oka van
Zavartalanul szeretem élvezni a játékot, nem más fején keresztül nézve, nem más leárnyékolásának szélárnyékából
Szeretem látni testközelből a gesztusokat és együtt élni a darabbal - picit szakmai ártalom ez, de szórakoztat engem
A szezon utolsó lehetősége volt júniusban, hogy a Network-öt - Centrál Színház - Central Theatre - lássam és harcba is szálltam a “helyemért”
Macinaci - Heléna Sándor, Central Médiacsoport Zrt., Nők Lapja Pszichológia - akkor már nagyon úton volt a megjelenés felé - az önrendelkezéséről lemondó ember képének eposza, a kiszolgáltatottság felé sodródó embertömeg végveszélyének általam felrajzolt képe
Nyilván én kicsi vagyok, egyedül vagyok, de tudom miért harcolok
És hirtelen ott volt minden a színpadon az én kis hastagcozy social média hazugságának kendőzetlen valósága
A tudatosan lebutításra kárhoztatott ember sorsa
Hogy fel kellene ébredni…
Alföldi Róbert ott az arcomba üvöltötte és szívem dobogását a torkomba nyomta fel ahogy rivallta “Nem bírom tovább! K@ra dühös vagyok!”
A kis ember nagy pillanata volt, mert a térből kiszakadva, túl a valóság megtapasztalásán beszűkült a világ oda az én magányosan pici buborékomba, ahol voltam én és hallottam a szót és csak arra tudtam gondolni, hogy erről meséltem ott macinaciba öntött a gondolataimmal
Azóta már kezemben tartottam a magazint benne velem és macinaci történettel, azzal a privát meglátással, hogy az önrendelkezéséről lemondó ember sodródik bele a kiszolgáltatottságba
Ilyen egy kisember saját világán belül megélt nagy pillanata, az öröm más által indukált torokszorító momentuma
Comments